Nagyszüleinknek
Kicsit más volt az este
- apám didergő teste -
párás felhőkben mosdatta őt nagyanyám.
Kint már rúgták az ajtót
- a mama sírt csak, de nem szólt -
sötét bőrkabátok vitték nagyapám.
Apám nem értett semmit
- baj van! - mindössze ennyit -
mi történt, és hogyan lesz majd ezután?
Talán néhány nap múlva
- minden rendben lesz újra -
a papa vidáman nyit be a kert kapuján.
Jelszavaktól hemzsegő
pár öntudatlan esztendő
- házak falán hirdet célokat -
s vésett belénk örök ráncokat.
Hazugságokat tanítók
a cinkossá lett 'Tanítók'.
Ha úgy érzed, hogy megteheted,
bocsásd meg, de el ne feledd!
Aztán aludtak párat
- talán kettőt vagy hármat -
s a papa megjött egy késő délután.
Majdnem olyan, mint régen -
de a szemében szégyen,
mint legyőzöttnek az elveszett harc után.
/Bárcsak az volna! Az Óváron végzett gazdász nagyapám lovastul borította fel az elsőkapásból lett párttitkárt, mikor az hozzá nem értve, pökhendi módon próbálta őt utasítani valamire, amivel tönkretette volna az emberei egész addigi munkáját. Édesapám emlékeiből raktam össze a dal versszakait, és a refrénekben próbálok meg én is szólni. Ha tudsz, bocsáss meg. Én nem tudok. A saját nagyapámért sem, meg a Tiedért sem. A hazug iskolaéveimért sem. A hazug tanáraimnak sem. Akik hazugságra kényszerítették őket, azoknak sem. Ez van./
Kicsit más volt az este
- apám didergő teste -
párás felhőkben mosdatta őt nagyanyám.
Kint már rúgták az ajtót
- a mama sírt csak, de nem szólt -
sötét bőrkabátok vitték nagyapám.
Apám nem értett semmit
- baj van! - mindössze ennyit -
mi történt, és hogyan lesz majd ezután?
Talán néhány nap múlva
- minden rendben lesz újra -
a papa vidáman nyit be a kert kapuján.
Jelszavaktól hemzsegő
pár öntudatlan esztendő
- házak falán hirdet célokat -
s vésett belénk örök ráncokat.
Hazugságokat tanítók
a cinkossá lett 'Tanítók'.
Ha úgy érzed, hogy megteheted,
bocsásd meg, de el ne feledd!
Aztán aludtak párat
- talán kettőt vagy hármat -
s a papa megjött egy késő délután.
Majdnem olyan, mint régen -
de a szemében szégyen,
mint legyőzöttnek az elveszett harc után.
/Bárcsak az volna! Az Óváron végzett gazdász nagyapám lovastul borította fel az elsőkapásból lett párttitkárt, mikor az hozzá nem értve, pökhendi módon próbálta őt utasítani valamire, amivel tönkretette volna az emberei egész addigi munkáját. Édesapám emlékeiből raktam össze a dal versszakait, és a refrénekben próbálok meg én is szólni. Ha tudsz, bocsáss meg. Én nem tudok. A saját nagyapámért sem, meg a Tiedért sem. A hazug iskolaéveimért sem. A hazug tanáraimnak sem. Akik hazugságra kényszerítették őket, azoknak sem. Ez van./