Becsukott ajtód előtt állok idekint,
Levetett kalappal, vigyorogva a kínt.
- Ki vagy te idegen, mit akarsz még?
Nekünk is alig van, nincs segítség.
Nem kérni jöttem én - szólok csendesen -,
Élnék csak magyarként, mint más is rendesen.
- Szolgának jó leszel, de sokat nem érsz,
Túl büszke a szemed, és furcsán beszélsz.
Refrén:
A határon túl - az túl messze van;
Az legyen fontos, velünk mi van;
A halott hős most már maradjon holt;
Talán még igaz sem volt.
Gyere hát barátom, szeresd e kort!
Nem baj, ha román vagy, igyál még bort!
Európában már bármi lehetsz,
Ha nem tetszik, el is mehetsz.
Messze a hegyeken túl, a folyók oldalán,
Nagyapám álmaiban nekem is volt hazám.
- Indulj, ha úgy érzed, nem bírod már!
Van elég hazátlan, ki a helyedre vár.
Levetett kalappal, vigyorogva a kínt.
- Ki vagy te idegen, mit akarsz még?
Nekünk is alig van, nincs segítség.
Nem kérni jöttem én - szólok csendesen -,
Élnék csak magyarként, mint más is rendesen.
- Szolgának jó leszel, de sokat nem érsz,
Túl büszke a szemed, és furcsán beszélsz.
Refrén:
A határon túl - az túl messze van;
Az legyen fontos, velünk mi van;
A halott hős most már maradjon holt;
Talán még igaz sem volt.
Gyere hát barátom, szeresd e kort!
Nem baj, ha román vagy, igyál még bort!
Európában már bármi lehetsz,
Ha nem tetszik, el is mehetsz.
Messze a hegyeken túl, a folyók oldalán,
Nagyapám álmaiban nekem is volt hazám.
- Indulj, ha úgy érzed, nem bírod már!
Van elég hazátlan, ki a helyedre vár.