Kamilla Lyrics

Kamilla fenn, a dombon élt,
Hogy higgyen valamiben szóról-szóra:
Vélt, és valós sebeire
Kötszert nem talált.
De jégeső esett, mikor ő zokogott,
Mert fájt a két keze - annyira
Kopogott a saját
Pokla ajtaján.

***

Kamilla fenn, a dombon élt,
És belezavarodott, ahogy ült a hosszú tél
Régi tavaszokon, ő meg
Ácsolt szüntelen.
Hogy fáradt, bús fejét,
Este ölbe, reggel földre ejtené:
Csak hát a feszülete
Mindig tűzre ment.
***

Minek ez az agyonhasznált szív?
Csak megvágja a kezem.
Én folyton ébren leszek,
Ha a szobánkba sápad a hold
És párnád fehérjén szét fut a vér,
És már nem mozdul meg a szád:
A sötéttől ég mindkét szemem,
Szirmaid szórd ide, rám.