Mindig a vörös a vesztem, és aki a vesztét várja, / Annak mindig csak vége jut, és aki a végét járja, / Az mindig csak hátul jár, és annak nem lesz párja, / De aki páratlan ma, az lesz a holnap sztárja.
Amibe nem feccölsz túl sokat, nem vész kárba, / Amiben nem tudnak kárt tenni, annak nincsen ára / De amit nem lehet megvenni, az nincs meg másnak / Mert ami megvolt párnak, az MEGLESZ SZÁZNAK!
Mindig a vörös a vesztem, mindig a vörös a vesztem.
Mindig a szőke a vesztem, és aki a vesztét bánja, / Azt mindig csak bántják, senki nem vesz számba, / De ha te a szádba akarsz venni, akkor csak kérj meg rá, / Ígérem, nem lesz jó, ígérem, más is látja, / aki szánalmas legbelül, azt más is látja.
Amibe nem feccölsz túl sokat, nem vész kárba, / Amiben nem lehet kárt tenni, nincsen ára, / De amit nem lehet megvenni, az nincs meg másnak / Mert ami megvolt párnak, az MEGLESZ SZÁZNAK!
Amibe nem feccölsz túl sokat, nem vész kárba, / Amiben nem tudnak kárt tenni, annak nincsen ára / De amit nem lehet megvenni, az nincs meg másnak / Mert ami megvolt párnak, az MEGLESZ SZÁZNAK!
Mindig a vörös a vesztem, mindig a vörös a vesztem.
Mindig a szőke a vesztem, és aki a vesztét bánja, / Azt mindig csak bántják, senki nem vesz számba, / De ha te a szádba akarsz venni, akkor csak kérj meg rá, / Ígérem, nem lesz jó, ígérem, más is látja, / aki szánalmas legbelül, azt más is látja.
Amibe nem feccölsz túl sokat, nem vész kárba, / Amiben nem lehet kárt tenni, nincsen ára, / De amit nem lehet megvenni, az nincs meg másnak / Mert ami megvolt párnak, az MEGLESZ SZÁZNAK!