Szélbe kiáltok (Nyerges - Práder)
Tényleg csak engem zavar Hogy bármerre indulok
Északnak, nyugatnak, délnek Vagy keletnek fordulok
Által a 'gúnyhatáron' Ugyanúgy otthon vagyok
Csak halkabban kéne mondjam Nehogy meghallják 'azok'
Kiknek a lelki nyugalma fontos - mert érzékenyek ám nagyon!
Azt mondják, tartsam a pofám Jobb lesz, ha annyiban hagyom
De hogyan lehetne hagyni Hogy magyar ne magyarként éljen?!
Te, ott a Kárpátok alján Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken
Erdélyben, Küküllő partján Vagy ahol csak magyarok élnek
Együtt vagyunk a bajban Hát együtt szóljunk a szélnek
Hogy gyűjtsön erőt tavaszra S ki nem ide való, azt mindet
Söpörje ki e hazából Ne hagyjon mást itt, csak minket!
/A kérdés természetesen költői ('tényleg csak engem zavar?'), tisztában vagyok a Te érzéseiddel is. A dal épp azoknak szól, akik még mindig nem értik, a köznapi ember számára pusztán szerencse kérdése volt, hogy a határ melyik oldalára kerül. Nincsenek különbségek magyar és magyar közt. Magyar édesanya szült Téged is, engem is. De mondok mást: keblemre ölelek bárkit, aki szereti annyira ezt a hazát, hogy magyarnak vallja magát. Ez egy közösség, ez egy ország, ez egy nemzet. Aki különbnek tartja magát csupán a származása miatt, aki a közösből csak elvenni akar, de hozzátenni nem, aki röhög azon, és nem tartja tiszteletben azt, ami a többségnek szent, annak el kellene gondolkodnia, ő vajon mit várna el, ha volna hazája./
U.i.: És milyen igaz!:)
Tényleg csak engem zavar Hogy bármerre indulok
Északnak, nyugatnak, délnek Vagy keletnek fordulok
Által a 'gúnyhatáron' Ugyanúgy otthon vagyok
Csak halkabban kéne mondjam Nehogy meghallják 'azok'
Kiknek a lelki nyugalma fontos - mert érzékenyek ám nagyon!
Azt mondják, tartsam a pofám Jobb lesz, ha annyiban hagyom
De hogyan lehetne hagyni Hogy magyar ne magyarként éljen?!
Te, ott a Kárpátok alján Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken
Erdélyben, Küküllő partján Vagy ahol csak magyarok élnek
Együtt vagyunk a bajban Hát együtt szóljunk a szélnek
Hogy gyűjtsön erőt tavaszra S ki nem ide való, azt mindet
Söpörje ki e hazából Ne hagyjon mást itt, csak minket!
/A kérdés természetesen költői ('tényleg csak engem zavar?'), tisztában vagyok a Te érzéseiddel is. A dal épp azoknak szól, akik még mindig nem értik, a köznapi ember számára pusztán szerencse kérdése volt, hogy a határ melyik oldalára kerül. Nincsenek különbségek magyar és magyar közt. Magyar édesanya szült Téged is, engem is. De mondok mást: keblemre ölelek bárkit, aki szereti annyira ezt a hazát, hogy magyarnak vallja magát. Ez egy közösség, ez egy ország, ez egy nemzet. Aki különbnek tartja magát csupán a származása miatt, aki a közösből csak elvenni akar, de hozzátenni nem, aki röhög azon, és nem tartja tiszteletben azt, ami a többségnek szent, annak el kellene gondolkodnia, ő vajon mit várna el, ha volna hazája./
U.i.: És milyen igaz!:)