Komor fellegek nyomják vállainkat,
Remegő lábbal tartjuk még
Lehajtott fejjel éljük napjainkat
Arra várva, bár szakadna szét az ég
Legyen vége, láthassam végre a nap fényét
(szakadjon szét az ég!)
Léphessek újra a kijelölt útra, tudva a legvégét
(szakadjon szét az ég!)
A hitünk nélkül még a nappalunk is túl sötét
(szakadjon szét az ég!)
Segítség nélkül, sötétben támolyogva,
Gyűlölve mindent, nem tudva miért
Vicsorgó foggal, holnapról álmodozva
Tagadva a jót, ölünk az életért
Legyen vége, láthassam végre a nap fényét
(szakadjon szét az ég!)
Léphessek újra a kijelölt útra, tudva a legvégét
(szakadjon szét az ég!)
A hitünk nélkül még a nappalunk is túl sötét
(szakadjon szét az ég!)
/Ez a dal egy nagyvárosi sirató. Én itt Budapesten voltam gyerek, és emlékszem, milyen volt, mikor az emberek még tudtak egymásra nevetni. Mikor még létezett tisztelet, udvariasság és bizalom. Mára ennek már nyoma is alig van. Ezt nem kell és nem is akarom elfogadni./
Remegő lábbal tartjuk még
Lehajtott fejjel éljük napjainkat
Arra várva, bár szakadna szét az ég
Legyen vége, láthassam végre a nap fényét
(szakadjon szét az ég!)
Léphessek újra a kijelölt útra, tudva a legvégét
(szakadjon szét az ég!)
A hitünk nélkül még a nappalunk is túl sötét
(szakadjon szét az ég!)
Segítség nélkül, sötétben támolyogva,
Gyűlölve mindent, nem tudva miért
Vicsorgó foggal, holnapról álmodozva
Tagadva a jót, ölünk az életért
Legyen vége, láthassam végre a nap fényét
(szakadjon szét az ég!)
Léphessek újra a kijelölt útra, tudva a legvégét
(szakadjon szét az ég!)
A hitünk nélkül még a nappalunk is túl sötét
(szakadjon szét az ég!)
/Ez a dal egy nagyvárosi sirató. Én itt Budapesten voltam gyerek, és emlékszem, milyen volt, mikor az emberek még tudtak egymásra nevetni. Mikor még létezett tisztelet, udvariasság és bizalom. Mára ennek már nyoma is alig van. Ezt nem kell és nem is akarom elfogadni./