Európa közepében
Európa közepében
Nem lehet már igazad,
Megtanítják,
Hogyan lehetsz önmagad.
Nagyon fontos lett az összhang,
Hogy mindenkivel egyet érts,
Hogy soha senkit
Semmiképpen meg ne sérts.
Viseld el, ha megaláznak,
Vágjál hozzá jópofát!
Talán akkor
A" nagytestvér" is megbocsát.
Azért van a másik orcád,
Hogy oda tartsd, ha bármi van.
Ezért vagyunk összetörve
Annyian...
Már nem az én nyelvem, már nem az én szám;
Már nem az én házam, már nem az én fám;
Már nem az én vérem, már nem az anyám;
Már nem az én népem, már nem a hazám.
/Ha mindenhez mi igazodunk, s ha mindent úgy teszünk, ahogy azt elvárják tőlünk, elveszik a lényeg: mi magunk. Homályossá, majd súlytalanná válik a múltunk, bizonytalanná a jelenünk és közössé a jövőnk. Közössé olyanokkal, akikkel nem biztos, hogy szeretnék közösködni.
„És nemzetközivé lesz holnapra a világ" Hű, de szép! Honnan is ismerős...?/
Európa közepében
Nem lehet már igazad,
Megtanítják,
Hogyan lehetsz önmagad.
Nagyon fontos lett az összhang,
Hogy mindenkivel egyet érts,
Hogy soha senkit
Semmiképpen meg ne sérts.
Viseld el, ha megaláznak,
Vágjál hozzá jópofát!
Talán akkor
A" nagytestvér" is megbocsát.
Azért van a másik orcád,
Hogy oda tartsd, ha bármi van.
Ezért vagyunk összetörve
Annyian...
Már nem az én nyelvem, már nem az én szám;
Már nem az én házam, már nem az én fám;
Már nem az én vérem, már nem az anyám;
Már nem az én népem, már nem a hazám.
/Ha mindenhez mi igazodunk, s ha mindent úgy teszünk, ahogy azt elvárják tőlünk, elveszik a lényeg: mi magunk. Homályossá, majd súlytalanná válik a múltunk, bizonytalanná a jelenünk és közössé a jövőnk. Közössé olyanokkal, akikkel nem biztos, hogy szeretnék közösködni.
„És nemzetközivé lesz holnapra a világ" Hű, de szép! Honnan is ismerős...?/