Én régen ismerem őt, oly babonás a szegény,
Ha meglát egy kéményseprőt, szemében kigyúl a fény,
És hogyha lába előtt szalad egy fekete macska,
Felsikolt. Á! Úgy megijed, s elfutna valahova.
Térdre omlik, keresztet vet,
Gyorsan elhadar egy üdvözlégyet, s egy imát,
Majd így kiált: Oh, jaj!
Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány,
Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány.
Feljön majd a nap, múlik a sötétség.
Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség.
Zúg, tombol, süvít a szél. Hajlongva sírnak a fák.
Kinn borús, sötét az ég, álmodik már a világ.
Ám a lány nem alszik még, lesi az éjszaka árnyát,
Jaj, mikor feledi el végre a rossz babonát.
Térj hát észre buta leány, már csak nevetünk mi a babonán
A mesét miért hiszed el? Oh, jaj!
Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány,
Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány.
Feljön majd a nap, múlik a sötétség.
Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség.
Ha meglát egy kéményseprőt, szemében kigyúl a fény,
És hogyha lába előtt szalad egy fekete macska,
Felsikolt. Á! Úgy megijed, s elfutna valahova.
Térdre omlik, keresztet vet,
Gyorsan elhadar egy üdvözlégyet, s egy imát,
Majd így kiált: Oh, jaj!
Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány,
Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány.
Feljön majd a nap, múlik a sötétség.
Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség.
Zúg, tombol, süvít a szél. Hajlongva sírnak a fák.
Kinn borús, sötét az ég, álmodik már a világ.
Ám a lány nem alszik még, lesi az éjszaka árnyát,
Jaj, mikor feledi el végre a rossz babonát.
Térj hát észre buta leány, már csak nevetünk mi a babonán
A mesét miért hiszed el? Oh, jaj!
Egész éjjel remeg, fél, és nem alszik a babonás lány,
Alig várja már a hajnalt, nem pihen a babonás lány.
Feljön majd a nap, múlik a sötétség.
Alszik már a lány, álmát őrzi a messzeség.