Feri:
Te erre, én arra mentem.
Te lány, én meg fiu lettem.
Minden fájdalmam el felejtem.
Minden bánatom eltemettem.
Te lakni, én élni jöttem,
A hátsó szándék már nincs mögöttem.
Ha ugy is látnád, hogy összetörtem,
A céltáblát párszor körbe lőttem.
Balázs:
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Az égi tejút mindenen,
Szétkenődik ingemen,
A város fénye megvakul,
Pénz zsebebe visszahull.
Szeretnek a gazdagok,
Nem töltök ki űrlapot,
A vér a sebbe visszafut,
Nem csuktam be a nagykaput.
Egy bogár az égbe költözik,
Egy csillag rendszert telepít,
Kutyám beszélni tanul,
Ha nem értem mondja angolul.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindíg másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.
Feri:
Mint a sör, és a hab.
Lelkemre lakat.
Emléked örökkre szívembe ragadt.
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt.
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt.
Élni jöttem ide, nem pedig lakni.
Telis tele vagyok, pedig rég nem volt hakni.
Néha úgy hinném újra, vagy inkább még mindíg,
Sírom majd egykor tanulsággal hintik.
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek.
Házat, vagy autót bármekkorát veszek...
Ezer fa, ezer ága,
Tegnapról a mára,
Idősből fiatal,
Felnőttből babába.
Az aki vágja, mosolyog velünk,
Mert: hiába havazik, nem is volt telünk.
Ereim falában, Tenyerem mélyén,
Itt a sor eleje, Te állsz a végén,
Fiúk, és lányok, látszólag egyszerű.
De sincs aki értené, miért olyen keserű.
Maradni nehéz, menni mindennél könnyyebb,
Ehhez nem kell dipmloma, nem kellenek könyvek,
A verejték felsikít, lábam indulna,
A csábítás óriási, a józanság pindurka,
A függöny cinkosom, falaim sírnak,
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak...
Balázs:
Felnyerít egy nevetés,
Vasút a város peremén,
Elszalad fejem fölött,
Egy üres taxi rám köszönt.
Kavicsok hullnak felfelé,
A tollból kijön, körbe nézd,
Karikákon szúnyogok,
Csobog a vér a hasukon.
A tükörben reggel öltözik,
Borotvám emberesedik,
Tányérom újra megtelik,
Morzsák a földről felszedik.
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjellefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindíg másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
Te erre, én arra mentem.
Te lány, én meg fiu lettem.
Minden fájdalmam el felejtem.
Minden bánatom eltemettem.
Te lakni, én élni jöttem,
A hátsó szándék már nincs mögöttem.
Ha ugy is látnád, hogy összetörtem,
A céltáblát párszor körbe lőttem.
Balázs:
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Az égi tejút mindenen,
Szétkenődik ingemen,
A város fénye megvakul,
Pénz zsebebe visszahull.
Szeretnek a gazdagok,
Nem töltök ki űrlapot,
A vér a sebbe visszafut,
Nem csuktam be a nagykaput.
Egy bogár az égbe költözik,
Egy csillag rendszert telepít,
Kutyám beszélni tanul,
Ha nem értem mondja angolul.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindíg másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.
Feri:
Mint a sör, és a hab.
Lelkemre lakat.
Emléked örökkre szívembe ragadt.
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt.
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt.
Élni jöttem ide, nem pedig lakni.
Telis tele vagyok, pedig rég nem volt hakni.
Néha úgy hinném újra, vagy inkább még mindíg,
Sírom majd egykor tanulsággal hintik.
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek.
Házat, vagy autót bármekkorát veszek...
Ezer fa, ezer ága,
Tegnapról a mára,
Idősből fiatal,
Felnőttből babába.
Az aki vágja, mosolyog velünk,
Mert: hiába havazik, nem is volt telünk.
Ereim falában, Tenyerem mélyén,
Itt a sor eleje, Te állsz a végén,
Fiúk, és lányok, látszólag egyszerű.
De sincs aki értené, miért olyen keserű.
Maradni nehéz, menni mindennél könnyyebb,
Ehhez nem kell dipmloma, nem kellenek könyvek,
A verejték felsikít, lábam indulna,
A csábítás óriási, a józanság pindurka,
A függöny cinkosom, falaim sírnak,
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak...
Balázs:
Felnyerít egy nevetés,
Vasút a város peremén,
Elszalad fejem fölött,
Egy üres taxi rám köszönt.
Kavicsok hullnak felfelé,
A tollból kijön, körbe nézd,
Karikákon szúnyogok,
Csobog a vér a hasukon.
A tükörben reggel öltözik,
Borotvám emberesedik,
Tányérom újra megtelik,
Morzsák a földről felszedik.
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjellefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Refrén:
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindíg másra.
Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-