Egy nyárvégi délután, az volt a kezdet, s te a végzetem voltál.
Csak ott álltam és néztelek, nem tudtam szólni, s te csak mosolyogtál rám.
De a szív kalapált, úgy dobogolt bennem, hogy az már szinte fájt.
És a szíved válaszolt, összekapcsolt a szerelem adóján, s így szólt hozzám:
Érj hozzám!
Két kéz csendben összeért, végig futott bennünk a borzongás.
Egy hang nélkül mondtuk el az első pár szót, az első vallomást.
És az égig szállt mi bennünk lángolt, s égetett már.
És a szerelem oltárán megnyílt nekünk egy új szabadság.
/Ref./ Együtt induljunk el ködös nappalokból.
Ébredjünk fel közös álmainkból.
Csak a szívem hallja, mit el se mondtál.
Érzem te vagy aki majd gyógyít, ha fáj.
Számítok rád!
Minden szónál többet ér egy tiszta érzés, egy öszinte szív.
S ha a szám lassan a szádhoz ér, kikapcsol minden, s csak ez számít.
És az első csók, s az első éjjel, egy álomvilág.
S én már akkor tudtam jól, hogy mi jön még, s mi vár még ránk.
Csak ott álltam és néztelek, nem tudtam szólni, s te csak mosolyogtál rám.
De a szív kalapált, úgy dobogolt bennem, hogy az már szinte fájt.
És a szíved válaszolt, összekapcsolt a szerelem adóján, s így szólt hozzám:
Érj hozzám!
Két kéz csendben összeért, végig futott bennünk a borzongás.
Egy hang nélkül mondtuk el az első pár szót, az első vallomást.
És az égig szállt mi bennünk lángolt, s égetett már.
És a szerelem oltárán megnyílt nekünk egy új szabadság.
/Ref./ Együtt induljunk el ködös nappalokból.
Ébredjünk fel közös álmainkból.
Csak a szívem hallja, mit el se mondtál.
Érzem te vagy aki majd gyógyít, ha fáj.
Számítok rád!
Minden szónál többet ér egy tiszta érzés, egy öszinte szív.
S ha a szám lassan a szádhoz ér, kikapcsol minden, s csak ez számít.
És az első csók, s az első éjjel, egy álomvilág.
S én már akkor tudtam jól, hogy mi jön még, s mi vár még ránk.