Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Szívünk teli van szerelemmel,
Sírunk könnytelen szemmel,
Mikor válni muszáj.
Fáj, hogy az álmunk csendben véget ér,
Bár sose fogjuk sejteni, miért.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Fáj, hogy az álmunk csendben véget ér,
Bár sose fogjuk sejteni, miért.
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Szívünk teli van szerelemmel,
Sírunk könnytelen szemmel,
Mikor válni muszáj.
Fáj, hogy az álmunk csendben véget ér,
Bár sose fogjuk sejteni, miért.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Fáj, hogy az álmunk csendben véget ér,
Bár sose fogjuk sejteni, miért.