Tizennégy múltam éppen, vasárnap volt, azt hiszem.
Apám bort töltött és sodort egy cigarettát nekem.
Leült mellém, s azt mondta, most, hogy elmégy, ki tudja,
Mikor látunk majd újra, vigyázz magadra, fiam!
Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Ott a kollégiumban minden egész másképp van.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!
Mikor eljött a nap, szintén egy vasárnap délután.
Anyám könnyek közt adta rám az ünneplő ruhám.
Csirkét csomagolt az útra, apám bort töltött újra,
Búcsúzóul azt mondta, vigyázz magadra, fiam!
[:Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!:]
Azt kívánom, bármi lesz is,
Hogy ember légy, fiam!
Apám bort töltött és sodort egy cigarettát nekem.
Leült mellém, s azt mondta, most, hogy elmégy, ki tudja,
Mikor látunk majd újra, vigyázz magadra, fiam!
Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Ott a kollégiumban minden egész másképp van.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!
Mikor eljött a nap, szintén egy vasárnap délután.
Anyám könnyek közt adta rám az ünneplő ruhám.
Csirkét csomagolt az útra, apám bort töltött újra,
Búcsúzóul azt mondta, vigyázz magadra, fiam!
[:Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy.
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így.
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged.
Én csak azt kívánom, bármi lesz is, hogy ember légy, fiam!:]
Azt kívánom, bármi lesz is,
Hogy ember légy, fiam!