Hamburg egy északi kikötőváros, az én tanyám a Reeperbahn,
Egy fillér nélkül lógok itt, káromkodok magyarul nagyokat,
Egy szőke prosti nevet rám, hé, beszélgessünk egy kicsit!
Ekkor ismertem meg Angélát, évek óta itt lakott,
Két szovjet matróz után hazavitt, megfürdetett, aztán megölelt,
Életemben az első ember ő volt, aki hitt nekem egy kicsit.
Együtt maradtunk, szerettük egymást, rossz melóval keresett jól,
Pénzt, piát és port is hozott, -Megkapsz minden jót, amit ismerek,
Utazzunk és felejtsünk! -szólt, és belőtte nekem az első adagot.
Ő minden áldott nap szúrta magát, sokat röpült, de egyre fogyott,
Két éve már csak a drogért dolgozott.
Abba kéne hagyni, amíg nem késő, láttam az út végén ott a halál,
De mindig vele mentem, ha hívott.
Nem volt rajtunk se ruha, se bélyeg, köszöntem a szerencsének,
Szerettek és semmi se fájt,
És talán épp a legszebb útról nem jött vissza,
De remélem, legalább boldog volt, amikor elszállt.
Egy fillér nélkül lógok itt, káromkodok magyarul nagyokat,
Egy szőke prosti nevet rám, hé, beszélgessünk egy kicsit!
Ekkor ismertem meg Angélát, évek óta itt lakott,
Két szovjet matróz után hazavitt, megfürdetett, aztán megölelt,
Életemben az első ember ő volt, aki hitt nekem egy kicsit.
Együtt maradtunk, szerettük egymást, rossz melóval keresett jól,
Pénzt, piát és port is hozott, -Megkapsz minden jót, amit ismerek,
Utazzunk és felejtsünk! -szólt, és belőtte nekem az első adagot.
Ő minden áldott nap szúrta magát, sokat röpült, de egyre fogyott,
Két éve már csak a drogért dolgozott.
Abba kéne hagyni, amíg nem késő, láttam az út végén ott a halál,
De mindig vele mentem, ha hívott.
Nem volt rajtunk se ruha, se bélyeg, köszöntem a szerencsének,
Szerettek és semmi se fájt,
És talán épp a legszebb útról nem jött vissza,
De remélem, legalább boldog volt, amikor elszállt.