Nem kelek már fel, csak a néma földre fekszem,
értem sírnotok nem kell, nélküle semmi lettem.
Én nem kelek már fel, a kőbe sűlyed a testem,
az éjj a szívemben, az ég a szememben.
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva!
Nem kelek már fel, járjatok csak rajtam,
Ő itt veszítetett el, elegyül itt maradtam.
Én nem kelek már fel, csak ha eljön értem újra,
magához ő emel és visz egy messzi útra.
ref.:
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva!
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva.
Nem érzek és nem látok, vak éjszakában várok,
hogy eljön értem még.
ref.
értem sírnotok nem kell, nélküle semmi lettem.
Én nem kelek már fel, a kőbe sűlyed a testem,
az éjj a szívemben, az ég a szememben.
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva!
Nem kelek már fel, járjatok csak rajtam,
Ő itt veszítetett el, elegyül itt maradtam.
Én nem kelek már fel, csak ha eljön értem újra,
magához ő emel és visz egy messzi útra.
ref.:
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva!
Kő, az vagyok csak egy kő,
Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva.
Nem érzek és nem látok, vak éjszakában várok,
hogy eljön értem még.
ref.