Itt van az ősz, a falevelek hullnak már
De kinevet a gondolat, hogy hóhullás vár reám
Alkonyat tájt kitipegek a fény alól
És bemegyek az éj alá, mit záporként küld a Hold
A szabadság mint kitagadott érzelem
A hivatalos végtelenbe révedve sír lelkem s érted ég
Képszakadás a feketeség vér szaga vár
De szánalmat én már többé nem érzek majd hogyha elszáll
Remeg a hőség, arcom kezembe temetem
Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen
Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog
Markodba zárom és átadom a tudatom
Szerelem lángja kánikula nyaramon
De tagadom létét, mert letör a fájdalom
Mint kicsi kis rózsát, mint a vihar téped
És őszi f**yként a szirmaimat taposod
Színezüst jég
Átkarol száz zivatar
Vén ereklyék mocsárként húznak magukkal
Hol szakad az ég a siralom a légbe száll
Kiszáradó torkomon vigaszként könnytenger csordogál
És ezért akar
A szabadság mint kitagadott érzelem
A hivatalos végtelenbe rángatni lánc végén vágyaim
Képszakadás a fekete jég szétkalapál
És tépked mint lombot, szétszór, s kopasz fának hagy az utókor
Remeg a hőség, arcom kezembe temetem
Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen
Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog
Markodba zárom és átadom a tudatom
Szerelem lángja kánikula nyaramon de
Tagadom létét, mert letör a fájdalom mint
Kicsi kis rózsát, mint a vihar téped és
Őszi f**yként a szirmaimat taposod szét...
De kinevet a gondolat, hogy hóhullás vár reám
Alkonyat tájt kitipegek a fény alól
És bemegyek az éj alá, mit záporként küld a Hold
A szabadság mint kitagadott érzelem
A hivatalos végtelenbe révedve sír lelkem s érted ég
Képszakadás a feketeség vér szaga vár
De szánalmat én már többé nem érzek majd hogyha elszáll
Remeg a hőség, arcom kezembe temetem
Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen
Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog
Markodba zárom és átadom a tudatom
Szerelem lángja kánikula nyaramon
De tagadom létét, mert letör a fájdalom
Mint kicsi kis rózsát, mint a vihar téped
És őszi f**yként a szirmaimat taposod
Színezüst jég
Átkarol száz zivatar
Vén ereklyék mocsárként húznak magukkal
Hol szakad az ég a siralom a légbe száll
Kiszáradó torkomon vigaszként könnytenger csordogál
És ezért akar
A szabadság mint kitagadott érzelem
A hivatalos végtelenbe rángatni lánc végén vágyaim
Képszakadás a fekete jég szétkalapál
És tépked mint lombot, szétszór, s kopasz fának hagy az utókor
Remeg a hőség, arcom kezembe temetem
Szakad a bőr és fájdalom a tenyeremen
Kinyitom testem s szívemet még ahogy dobog
Markodba zárom és átadom a tudatom
Szerelem lángja kánikula nyaramon de
Tagadom létét, mert letör a fájdalom mint
Kicsi kis rózsát, mint a vihar téped és
Őszi f**yként a szirmaimat taposod szét...