Egy kese lány-csak mese tán',
oly' szomorún élt,
mint egy idegen, 'kit szerelem még el nem ért.
De az a szép, hogy ad az Ég:
kövér Hold volt,
s egy vándor Anitszirknek egy dalt dúdolt:
Te vagy az én kincsem-rád találtam,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom,
nem vehet el senki az égvilágon!
Az repülés, szárnyalás,
csillagtánc volt,
egy ölelés, egy elvarázsolt, örök csók...
De útra kél, 'kit hív a szél,
az elfogyó Hold,
a vándotr szép dalából hazug szó szólt...
Te vagy az én kincsem-rád találtam,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom,
nem vehet el senki az égvilágon!
Te vagy az én kincsem-rád találtam,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom,
nem vehet el senki az égvilágon!
oly' szomorún élt,
mint egy idegen, 'kit szerelem még el nem ért.
De az a szép, hogy ad az Ég:
kövér Hold volt,
s egy vándor Anitszirknek egy dalt dúdolt:
Te vagy az én kincsem-rád találtam,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom,
nem vehet el senki az égvilágon!
Az repülés, szárnyalás,
csillagtánc volt,
egy ölelés, egy elvarázsolt, örök csók...
De útra kél, 'kit hív a szél,
az elfogyó Hold,
a vándotr szép dalából hazug szó szólt...
Te vagy az én kincsem-rád találtam,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom,
nem vehet el senki az égvilágon!
Te vagy az én kincsem-rád találtam,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom,
nem vehet el senki az égvilágon!