Sose kérdezd volt-e más, ami volt,
Azt elsodorta már a mély folyó, s miénk az éjjel.
Sose kérdezd volt-e más, a jövő csak álom szőtte szép fogadkozás,
S miénk az éjjel.
A tűz még lánggal ég, de parazsát majd szertefújja a szél.
Az ég majd meghasad, de végtelen a pillanat.
Csak miénk, csak miénk, legyen miénk.
Sose mondd, hogy jobbra vágysz, életünkben túl kevés az útkeresztezés,
Miénk az éjjel.
Sose kérd, hogy legyen más, ne kísértsd a sorsodat, ha úgyis így a jó,
S miénk az éjjel.
A tűz még lánggal ég, de parazsát majd szertefújja a szél.
Az ég majd meghasad, de végtelen a pillanat.
S csak miénk, csak miénk, legyen miénk.
Sose mondd, hogy jobbra vágysz, életünkben túl kevés az útkeresztezés,
De miénk az éjjel.
Azt elsodorta már a mély folyó, s miénk az éjjel.
Sose kérdezd volt-e más, a jövő csak álom szőtte szép fogadkozás,
S miénk az éjjel.
A tűz még lánggal ég, de parazsát majd szertefújja a szél.
Az ég majd meghasad, de végtelen a pillanat.
Csak miénk, csak miénk, legyen miénk.
Sose mondd, hogy jobbra vágysz, életünkben túl kevés az útkeresztezés,
Miénk az éjjel.
Sose kérd, hogy legyen más, ne kísértsd a sorsodat, ha úgyis így a jó,
S miénk az éjjel.
A tűz még lánggal ég, de parazsát majd szertefújja a szél.
Az ég majd meghasad, de végtelen a pillanat.
S csak miénk, csak miénk, legyen miénk.
Sose mondd, hogy jobbra vágysz, életünkben túl kevés az útkeresztezés,
De miénk az éjjel.