Maradok kirúgva, leharcolva
Marad a vendég, marad a kocsma
Maradnak sósak a könnyek, s a röghegyek
Legaljában a meredek emberek...
Maradok félve és megalkudva
Maradok tisztelettel, lehajolva
Itt ragadt életek - aki csak mehetett
Lefarcolt már, ugrott a fél telek
Maradok tollpihe a szélviharban
Maradok suttogás az őrült zajban
Marad a templom és marad a puszta
Marad a csaló, megint megúszta
Ki keres zsályát a mátrai réteken
Kinek az álma múlik a közérdeken
Sáros a kéz, ami a sorsot húzza
Aki nem látja, legalább haluzza
Mind eladtuk már
Mi elmozdítható
És most jön, ami nem
Koncolható...
Így megy ez az én kis falumban.
Mind eladtuk már
Mi elmozdítható
És most jön, ami nem
Koncolható...
Így megy ez az én kis falumban.
Maradok áldozat, maradok szélhámos
Maradni kell, mert mondta a plébános
Maradni érdemes, marad még pár rokon
Maradunk faragott jelek a sírokon
Maradok maradék. A lemaradóra
Csak legyintő polgár, kifekszem a tóra.
Maradok úr és maradok szolga
Marad a közöny, hogy nem az ő dolga.
Maradok tollpihe a szélviharban
Maradok suttogás az őrült zajban
Marad a templom és marad a puszta
Marad a csaló, megint megúszta
Ki keres zsályát a mátrai réteken
Kinek az álma múlik a közérdeken
Sáros a kéz, ami a sorsot húzza
Aki nem látja, legalább haluzza
Mind eladtuk már
Mi elmozdítható
És most jön, ami nem
Koncolható...
Így megy ez az én kis falumban.
Marad a vendég, marad a kocsma
Maradnak sósak a könnyek, s a röghegyek
Legaljában a meredek emberek...
Maradok félve és megalkudva
Maradok tisztelettel, lehajolva
Itt ragadt életek - aki csak mehetett
Lefarcolt már, ugrott a fél telek
Maradok tollpihe a szélviharban
Maradok suttogás az őrült zajban
Marad a templom és marad a puszta
Marad a csaló, megint megúszta
Ki keres zsályát a mátrai réteken
Kinek az álma múlik a közérdeken
Sáros a kéz, ami a sorsot húzza
Aki nem látja, legalább haluzza
Mind eladtuk már
Mi elmozdítható
És most jön, ami nem
Koncolható...
Így megy ez az én kis falumban.
Mind eladtuk már
Mi elmozdítható
És most jön, ami nem
Koncolható...
Így megy ez az én kis falumban.
Maradok áldozat, maradok szélhámos
Maradni kell, mert mondta a plébános
Maradni érdemes, marad még pár rokon
Maradunk faragott jelek a sírokon
Maradok maradék. A lemaradóra
Csak legyintő polgár, kifekszem a tóra.
Maradok úr és maradok szolga
Marad a közöny, hogy nem az ő dolga.
Maradok tollpihe a szélviharban
Maradok suttogás az őrült zajban
Marad a templom és marad a puszta
Marad a csaló, megint megúszta
Ki keres zsályát a mátrai réteken
Kinek az álma múlik a közérdeken
Sáros a kéz, ami a sorsot húzza
Aki nem látja, legalább haluzza
Mind eladtuk már
Mi elmozdítható
És most jön, ami nem
Koncolható...
Így megy ez az én kis falumban.