Copy Con bébi a színpadon fenn A raggazin lüktet,
Ha ez dob fel, gyere ide haver énekelj.
(Nananana...)
Végre újra együtt minden haver,
Úgy mint régen a kőpadoknál, az ólban a lakótelepen,
Hogy megváltozott minden, az óra tiktak körbejár és a kutya horpad az ürességtől,
Én [???] rám talán... talán. [?]
Pedig én még emlékszem milyen volt, emlékszem a szavaira, hogy dalolt,
Hé emlékezz te is testvér,
Ha a szemed behunyod, mond meg mit látsz akkor:
Reggeltől estig lent van a banda,
Esténként az antikban fakadnak dalra,
Ha éppen eszükbe jut, fújnak a falra,
Utána húznak a francba... haza.
Ez az élet mára már elmúlt, kilométerek úsztak közénk,
Ez sajnos így alakult, de senki nem tehet róla.
Húdejo is volna ha a holnap minket nem blokkolna,
Szarni minden gondra, ugyanúgy ahogy szartunk rá gyermekkorunkban.
Pedig még őriz rengeteg t**kot, nem egyet, nem kettőt, egy milliót,
Elöttünk egy teljesen új világot nyitott, ezért szerettünk mi lakni ott.
Régi nyarak, régi arcok régi hangok, régi kutya[???], régi telepen,
Régi terek, régi bulik, régi szél fúj, még mindig ott lent, lenn a tereken.
Akárhányszor erre járok, még mindig fáj a szívem, akár hányszor szóba jön, én tudni fogom milyen,
Akárhányszor nézek itt a tükörbe bele mindig máskép rajzolok [???]
Annyit adott nekem, amennyit csak leHetett,
örökre bennem marAd mennyire szeretett.
Üzen a kőpad, mindennap nyár, mindennaP ugyanaz, de mindennap más,
Egy helyen azok akiket örökké szeretni fogok, a legnagyobb emberre, a Csajokat [???]
A legszebb emlékeim idekötnek, innen jönnek a képek, szemembe könnYek.
Régi szél fúj, a szívem belesajdúl, néha éjszaka a honvágy kurvára feldúl,
a lemenő nap fényében fájni fog piszkosul, hogy elöbb vagy utóbb minden jó elmúlik.
Egykor a telepen a békében éltem és néztem a tévében, hogy máshol a világban milyen szar helyeken élhettek.
Ideköt a vér, ide köt a hold, ide köt a jó és ide köt a rossz,
Idehúz a szívem szava, az utcáknak poros zaja, idehúz hát minden. Hidd el.
Lenn a telepen, régi tereken, cigit tekerem és gyűlnek a HaverjAim egyre többen,
A múlt a jelen a jövő illata felszáll, aki keres az engem a telePen megtalál.
Lenn a telepen, régi tereken, Cigit tekerem és gyűlnek a haverjaim egyre többen,
A múlt a jelen a jövő illata felszáll, akI keres az engem a telepen megtalál.
Ha ez dob fel, gyere ide haver énekelj.
(Nananana...)
Végre újra együtt minden haver,
Úgy mint régen a kőpadoknál, az ólban a lakótelepen,
Hogy megváltozott minden, az óra tiktak körbejár és a kutya horpad az ürességtől,
Én [???] rám talán... talán. [?]
Pedig én még emlékszem milyen volt, emlékszem a szavaira, hogy dalolt,
Hé emlékezz te is testvér,
Ha a szemed behunyod, mond meg mit látsz akkor:
Reggeltől estig lent van a banda,
Esténként az antikban fakadnak dalra,
Ha éppen eszükbe jut, fújnak a falra,
Utána húznak a francba... haza.
Ez az élet mára már elmúlt, kilométerek úsztak közénk,
Ez sajnos így alakult, de senki nem tehet róla.
Húdejo is volna ha a holnap minket nem blokkolna,
Szarni minden gondra, ugyanúgy ahogy szartunk rá gyermekkorunkban.
Pedig még őriz rengeteg t**kot, nem egyet, nem kettőt, egy milliót,
Elöttünk egy teljesen új világot nyitott, ezért szerettünk mi lakni ott.
Régi nyarak, régi arcok régi hangok, régi kutya[???], régi telepen,
Régi terek, régi bulik, régi szél fúj, még mindig ott lent, lenn a tereken.
Akárhányszor erre járok, még mindig fáj a szívem, akár hányszor szóba jön, én tudni fogom milyen,
Akárhányszor nézek itt a tükörbe bele mindig máskép rajzolok [???]
Annyit adott nekem, amennyit csak leHetett,
örökre bennem marAd mennyire szeretett.
Üzen a kőpad, mindennap nyár, mindennaP ugyanaz, de mindennap más,
Egy helyen azok akiket örökké szeretni fogok, a legnagyobb emberre, a Csajokat [???]
A legszebb emlékeim idekötnek, innen jönnek a képek, szemembe könnYek.
Régi szél fúj, a szívem belesajdúl, néha éjszaka a honvágy kurvára feldúl,
a lemenő nap fényében fájni fog piszkosul, hogy elöbb vagy utóbb minden jó elmúlik.
Egykor a telepen a békében éltem és néztem a tévében, hogy máshol a világban milyen szar helyeken élhettek.
Ideköt a vér, ide köt a hold, ide köt a jó és ide köt a rossz,
Idehúz a szívem szava, az utcáknak poros zaja, idehúz hát minden. Hidd el.
Lenn a telepen, régi tereken, cigit tekerem és gyűlnek a HaverjAim egyre többen,
A múlt a jelen a jövő illata felszáll, aki keres az engem a telePen megtalál.
Lenn a telepen, régi tereken, Cigit tekerem és gyűlnek a haverjaim egyre többen,
A múlt a jelen a jövő illata felszáll, akI keres az engem a telepen megtalál.