Alsósztregova Nemesi család Felvilágosodás
Fráter Erzsébet Szívbaj Drámai költemény 1859-60
Többször is betiltották a mûvet
Prohászkának cseppet sem tetszett
Az elsô három szín jön
Ezt jegyzeteld
Ádámtól és Évától kezdem
Elôször ott voltak benn Istenben Totál kómában öntudatmentesen Növényi létben és szemérmetlen Jött az a Lucifer és keltette
a vágyat Ennyi pont elég is volt a kezdô párnak Kiakadt az Úr, de bitangul Hogy a fejére nô ez a fiatalúr Dualizmust akarsz?
Meg öntudatot? Kérdezte Isten.
Akkor húzzál földre parasztnak mondta és haragra gerjedt
Ilyedtükben amazok meg felvették a levelet
És indult az ember tragédiája
Amikor leküldte az Úr ôt a matériába
4. Egyiptom az ókorban
Ahol a fáraó magányos
Mert a dicsôségtôl még
Nem lesz családos
Hiányzik a nô menthetetlenül
Leuralja a 'mondhatatlan ûr'
Felszabadítja a rabszolgákat
Így menekül a demokráciába
Az 5. színben Athénban
Miltiádészként demokrata
De két demagóg beszélget
És kimondják mi
a népítélet
A szabadság és egyenlôség
Szép eszmék csak rögeszmék
„A gép forog Az alkotó pihen'
6. Róma, harc és szex
Sergiolus nem élvezi az életet
Mert sejti már hogy az ilyen virág hervatag
A kacagás sem valódi csak fogva tart
Hedonizmusból fordul át a kereszténység felé
Új népet, új eszmét
Istentôl remél
7. Konstantinápoly
Tankréd kereszteslovag
De amint meglátja Évát
Rideg lesz a zárdafal
Prágában a 8-ban
A késôi középkorban
Hé Kepler mi a horoszkóp
A drága Borbála nekem is megvolt
De ne is csodálkozz ezen
Ha a föld helyett a csillagokat lesed
Kilenc, Párizs, elaludt a lantom
Ádám álmodja, hogy Kepler, az meg, hogy Danton
Álom az álomban, tehát szerkezetileg.
Lucifer a kilencesben nem jelenik meg
Tíz, Prága,
Ádám ébredezik,
aztán a tanítványának fejteget valamit
Ami egy új világ perspektívája,
a felvilágosodás gondolatvilága
„A gép forog Az alkotó pihen'
Tizenegy, London, Madách jelene,
Ádám meg csak a történet szemlélôje
Kapitalizmus, szabadverseny,
„kutyáknak harca ez egy konc felett'
Tizenkettô, ne szalaszd el,
ez a tökéletes társadalom
a falanszter Platón ôrzi a sok-sok marhát,
Michelangelo széklábat gyárt
A 13. Tragikus Színben Ádám, csalódott, bús volt, meg minden
Lucifer meg izomból fûzte
Hogy jöjön fel vele ki oda az ûrbe
Mert a tiszta szellem ott lakik fent
Az anyag neki kín börtön itt lent
Ádámnak be is jött ez az ötlet
Repült, de pont amikor majdnem ott lett
Meborzongatta a hideg ûr
Ahol élô énje megsemmisül 3700-nál fordult vissza
Mert az ember célja a küzdés maga
Az Eszkimó szín a Mad Max jéggel
Olvasd el most, vagy max majd éjjel
A 15-ben Ádám felébredt
És ráébredt, hogy csak álmodta az egészet
Sürgôsen öngyilkos akart lenni
De Éva az anyaságát épp bejelenti
A létkérdést Ádám felteszi
De a jóisten fraktálos választ ad neki
Majd kiosztja a szerepeket
És elmond magától egy idézetet
„Ember küzdj és bízva bízzál '
Ha ezt megteszed, a többit bízd rám
„A gép forog Az alkotó pihen'
Fráter Erzsébet Szívbaj Drámai költemény 1859-60
Többször is betiltották a mûvet
Prohászkának cseppet sem tetszett
Az elsô három szín jön
Ezt jegyzeteld
Ádámtól és Évától kezdem
Elôször ott voltak benn Istenben Totál kómában öntudatmentesen Növényi létben és szemérmetlen Jött az a Lucifer és keltette
a vágyat Ennyi pont elég is volt a kezdô párnak Kiakadt az Úr, de bitangul Hogy a fejére nô ez a fiatalúr Dualizmust akarsz?
Meg öntudatot? Kérdezte Isten.
Akkor húzzál földre parasztnak mondta és haragra gerjedt
Ilyedtükben amazok meg felvették a levelet
És indult az ember tragédiája
Amikor leküldte az Úr ôt a matériába
4. Egyiptom az ókorban
Ahol a fáraó magányos
Mert a dicsôségtôl még
Nem lesz családos
Hiányzik a nô menthetetlenül
Leuralja a 'mondhatatlan ûr'
Felszabadítja a rabszolgákat
Így menekül a demokráciába
Az 5. színben Athénban
Miltiádészként demokrata
De két demagóg beszélget
És kimondják mi
a népítélet
A szabadság és egyenlôség
Szép eszmék csak rögeszmék
„A gép forog Az alkotó pihen'
6. Róma, harc és szex
Sergiolus nem élvezi az életet
Mert sejti már hogy az ilyen virág hervatag
A kacagás sem valódi csak fogva tart
Hedonizmusból fordul át a kereszténység felé
Új népet, új eszmét
Istentôl remél
7. Konstantinápoly
Tankréd kereszteslovag
De amint meglátja Évát
Rideg lesz a zárdafal
Prágában a 8-ban
A késôi középkorban
Hé Kepler mi a horoszkóp
A drága Borbála nekem is megvolt
De ne is csodálkozz ezen
Ha a föld helyett a csillagokat lesed
Kilenc, Párizs, elaludt a lantom
Ádám álmodja, hogy Kepler, az meg, hogy Danton
Álom az álomban, tehát szerkezetileg.
Lucifer a kilencesben nem jelenik meg
Tíz, Prága,
Ádám ébredezik,
aztán a tanítványának fejteget valamit
Ami egy új világ perspektívája,
a felvilágosodás gondolatvilága
„A gép forog Az alkotó pihen'
Tizenegy, London, Madách jelene,
Ádám meg csak a történet szemlélôje
Kapitalizmus, szabadverseny,
„kutyáknak harca ez egy konc felett'
Tizenkettô, ne szalaszd el,
ez a tökéletes társadalom
a falanszter Platón ôrzi a sok-sok marhát,
Michelangelo széklábat gyárt
A 13. Tragikus Színben Ádám, csalódott, bús volt, meg minden
Lucifer meg izomból fûzte
Hogy jöjön fel vele ki oda az ûrbe
Mert a tiszta szellem ott lakik fent
Az anyag neki kín börtön itt lent
Ádámnak be is jött ez az ötlet
Repült, de pont amikor majdnem ott lett
Meborzongatta a hideg ûr
Ahol élô énje megsemmisül 3700-nál fordult vissza
Mert az ember célja a küzdés maga
Az Eszkimó szín a Mad Max jéggel
Olvasd el most, vagy max majd éjjel
A 15-ben Ádám felébredt
És ráébredt, hogy csak álmodta az egészet
Sürgôsen öngyilkos akart lenni
De Éva az anyaságát épp bejelenti
A létkérdést Ádám felteszi
De a jóisten fraktálos választ ad neki
Majd kiosztja a szerepeket
És elmond magától egy idézetet
„Ember küzdj és bízva bízzál '
Ha ezt megteszed, a többit bízd rám
„A gép forog Az alkotó pihen'