Ülök a szobámban búsan egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a h***k.
Szeretném a h***kórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a h***kóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!
De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbálok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő h***kszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a h***k.
Szeretném a h***kórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a h***kóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.
Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!
De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbálok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő h***kszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!