Olyan könnyű fenn a lépte
egy szál kötélen
Olyan, mintha sosem félne
egy szál kötélen
Dobpergésben sápadt arcok
bámulják őt, csak őt, őt, őt
Olyan nehéz lenn az álom,
ólom a súlya
Köteleket fon a mából,
ólom a súlya
Félelmének lázrózsái
szétnyílnak már, már, már, már
Ha felébred, álmát látja
távoli fényben
Ha elalszik, élet várja
távoli mélyben
Kötéltáncot jár közöttük,
míg rosszul lép, lép, lép, lép, lép, lép
egy szál kötélen
Olyan, mintha sosem félne
egy szál kötélen
Dobpergésben sápadt arcok
bámulják őt, csak őt, őt, őt
Olyan nehéz lenn az álom,
ólom a súlya
Köteleket fon a mából,
ólom a súlya
Félelmének lázrózsái
szétnyílnak már, már, már, már
Ha felébred, álmát látja
távoli fényben
Ha elalszik, élet várja
távoli mélyben
Kötéltáncot jár közöttük,
míg rosszul lép, lép, lép, lép, lép, lép