Úgy meg vagyok búval rakva,
Mint a parlagi rózsafa.
Csak egy-kettő terem rajta,
Mégis terítve alatta.
Úgy elmegyek meglássátok,
Hírem soha nem halljátok.
Mikor hírem meghalljátok,
Bús levelem olvassátok.
De szépen szól a muzsika,
Nékem még sincs kedvem soha.
Búsulhatok, amíg élek,
Mert én arra reáérek.
De szépen szól a cimbalom,
Mi lesz belőlünk galambom?
Belőled egy bús gerlice,
Ki a párját elvesztette.
Belőlem egy árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Én Istenem, még valaha
Bús életem fordítsd jóra!
Hozd fel a régi napamat,
Hozd haza a galambomat!
Eljön még az én napom es,
Ha most bús homályban van es.
Én Istenem, vigasztalj meg,
Ne hagyd a búmba haljak meg!
Mint a parlagi rózsafa.
Csak egy-kettő terem rajta,
Mégis terítve alatta.
Úgy elmegyek meglássátok,
Hírem soha nem halljátok.
Mikor hírem meghalljátok,
Bús levelem olvassátok.
De szépen szól a muzsika,
Nékem még sincs kedvem soha.
Búsulhatok, amíg élek,
Mert én arra reáérek.
De szépen szól a cimbalom,
Mi lesz belőlünk galambom?
Belőled egy bús gerlice,
Ki a párját elvesztette.
Belőlem egy árva madár,
Egyik ágról másikra száll.
Én Istenem, még valaha
Bús életem fordítsd jóra!
Hozd fel a régi napamat,
Hozd haza a galambomat!
Eljön még az én napom es,
Ha most bús homályban van es.
Én Istenem, vigasztalj meg,
Ne hagyd a búmba haljak meg!