Valakivel ide-oda járni,
Higgye el, hogy finomabb, mint bármi!
Új tavasz felé, április felé,
Nem tudja az ember, hogy mi bújt belé?
Amikor már napfényes a város,
Csak úgy szép az élet, hogyha páros,
S hogyha jő a nyár, szívünk szívre vár,
Álmodozni kezdünk már!
Valami kis szerelem kellene végre nekem
Félig legyen komoly, félig legyen mosolygó báj
Valami könnyű dolog, valaki rám mosolyog,
Kivel boldog vagyok, s akit ha elhagyok, nem fáj!
Kis randevú Budán, egy délután,
Künn, ahol a madár se jár!
Csak ülni kéz a kézbe', szembenézve,
Nem is kell beszélni már!
Valami kis szerelem kellene végre nekem
Félig legyen komoly, félig legyen mosolygó báj...
Higgye el, hogy finomabb, mint bármi!
Új tavasz felé, április felé,
Nem tudja az ember, hogy mi bújt belé?
Amikor már napfényes a város,
Csak úgy szép az élet, hogyha páros,
S hogyha jő a nyár, szívünk szívre vár,
Álmodozni kezdünk már!
Valami kis szerelem kellene végre nekem
Félig legyen komoly, félig legyen mosolygó báj
Valami könnyű dolog, valaki rám mosolyog,
Kivel boldog vagyok, s akit ha elhagyok, nem fáj!
Kis randevú Budán, egy délután,
Künn, ahol a madár se jár!
Csak ülni kéz a kézbe', szembenézve,
Nem is kell beszélni már!
Valami kis szerelem kellene végre nekem
Félig legyen komoly, félig legyen mosolygó báj...