Legkisebbik lányom, a szöszi Évi,
állatkertbe vitte el apukát.
Jókat kérdez õ ott az elefántnál,
hadd mondom el néhány buti szavát:
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangába?
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,
hogy ha meghívják teára?
Ha csak az ormányát dugja be a buta, az egy kész könnyelmûség:
mire felszívja a teáját, leharapták rég az ormányát.
Van-e pótormánya õnéki? Apu, mondd meg, hát, nahát!
Édes kislány, én ezt nem tudom, kérlek!
Édes kislány, kérdezz valami mást!
Erre Évi elkezd keserûn sírni,
S mással kezdi most az óbégatást:
Apu! Pincébe, hogyan megy a zsiráf,
hogyha fát kell hozni, néki?
Ugye négyrétre hajtja össze a nyakát,
Hisz a jó zsiráf ezt érti
De ha gyűrött lesz az a hosszú nyaka, akkor mondd meg mit csinál
Van-e vasalója őnéki, vagy a vasalója rossz, régi,
Ezért nem tudná kivasalni a nyakát,akkor mondd meg mit csinál?
Ugye erszényes az a kenguru ott?
Ugye sok pénze van néki?
Az egy új erszény, ugye új apukám?
de az is lehet, hogy régi?
Az a kis medve, mikor halat eszik, kell-e hozzá szódavíz?
Mi a kedvence: a szilvaíz vagy a frissen megfõtt tejbegríz?
Ugye spenótot õ sem szeret? Apu, mondd meg, már, nahát!
Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan
Egyszer mégis elfogy a türelem.
Hallgass Évám! Hadd felelek most néked,
hallgass énrám, édes kisgyerekem!
Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,
sose kell fát hozni néki.
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel
hát azonnal meg is érti.
Sose hordoz pénzt az a kenguru ott, ugye, érted Évikém?
A medvének nem kell szilvaíz, sem a frissen megfõtt tejbegríz.
Mire Éva így szól: Értem én, csupán azt nem értem még:
Apu! Hod med be...
állatkertbe vitte el apukát.
Jókat kérdez õ ott az elefántnál,
hadd mondom el néhány buti szavát:
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt
az oroszlán barlangába?
Apu! Hod med be, az a nagy elefánt,
hogy ha meghívják teára?
Ha csak az ormányát dugja be a buta, az egy kész könnyelmûség:
mire felszívja a teáját, leharapták rég az ormányát.
Van-e pótormánya õnéki? Apu, mondd meg, hát, nahát!
Édes kislány, én ezt nem tudom, kérlek!
Édes kislány, kérdezz valami mást!
Erre Évi elkezd keserûn sírni,
S mással kezdi most az óbégatást:
Apu! Pincébe, hogyan megy a zsiráf,
hogyha fát kell hozni, néki?
Ugye négyrétre hajtja össze a nyakát,
Hisz a jó zsiráf ezt érti
De ha gyűrött lesz az a hosszú nyaka, akkor mondd meg mit csinál
Van-e vasalója őnéki, vagy a vasalója rossz, régi,
Ezért nem tudná kivasalni a nyakát,akkor mondd meg mit csinál?
Ugye erszényes az a kenguru ott?
Ugye sok pénze van néki?
Az egy új erszény, ugye új apukám?
de az is lehet, hogy régi?
Az a kis medve, mikor halat eszik, kell-e hozzá szódavíz?
Mi a kedvence: a szilvaíz vagy a frissen megfõtt tejbegríz?
Ugye spenótot õ sem szeret? Apu, mondd meg, már, nahát!
Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan
Egyszer mégis elfogy a türelem.
Hallgass Évám! Hadd felelek most néked,
hallgass énrám, édes kisgyerekem!
Éva! Pincébe sose megy a zsiráf,
sose kell fát hozni néki.
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel
hát azonnal meg is érti.
Sose hordoz pénzt az a kenguru ott, ugye, érted Évikém?
A medvének nem kell szilvaíz, sem a frissen megfõtt tejbegríz.
Mire Éva így szól: Értem én, csupán azt nem értem még:
Apu! Hod med be...