Szállodák tengerek partjain
A horizont szélén szemünk megakad valamin
Kis pont a távolban, örökre az marad, ami szép
Nem veled van a baj, hanem velem
ezért hagyjuk most itt abba, Kedvesem
Nincs arra szó, ami sohasem volt nekem
Mögötted nyikorog a fék és mennydörög az ég, minden fog csak rád fáj ma
Tudod, hogy a jó az nem neked való, de ha fent úgy gondolja...
Veled is megtörténhet, amikor nem is gondolnád,
hogy a Szerencse rád néz részegen és dob pár morzsát
Távolról tetszik, még akkor is, mikor az ölbe fekszik,
de a széken az a furcsa bútordarab, amelyik beszél
a szívben nem maradhat soká
(... mint hiénakutya az éjszakában, felriadok a vér szagára...)
És csikorog a fék és mennydörög az ég, minden fog csak rám fáj ma
Tudom, hogy a jó az nem nekem való, de ha fent úgy gondolja...
Velem is megtörténhet, amikor nem is gondolnám,
hogy a Szerencse rámnéz részegen és így szól hozzám:
"Kár beléd, pajtás, átok és rontás
Csak lepereg rólad a végzet,
Mindig magadat nézd, neked az is elég"
Mint az elefánt a porcelánboltban, oly otthonosan mozgunk e bolygón
Mint egy rossz porszívó kihagyva kattog a szív
Mint tudjuk az ember boldog, ha megvan minden, ami kell
De addig csikorog a fék és mennydörög az ég, minden fog csak ránk fáj ma
Tudjuk, hogy a jó az nem nekünk való, de ha mégis az jó volna
... közben a zenekar játssza legnagyobb slágerét
a tömeg úgy őrjöng, ahogy soha még, s ha eljön a vég
Gyönyörű zárókép: ott állunk csak Te meg Én
egy vidám kis tavaszi dalban
és jön a jövő
és fut, aki tud szanaszét
A horizont szélén szemünk megakad valamin
Kis pont a távolban, örökre az marad, ami szép
Nem veled van a baj, hanem velem
ezért hagyjuk most itt abba, Kedvesem
Nincs arra szó, ami sohasem volt nekem
Mögötted nyikorog a fék és mennydörög az ég, minden fog csak rád fáj ma
Tudod, hogy a jó az nem neked való, de ha fent úgy gondolja...
Veled is megtörténhet, amikor nem is gondolnád,
hogy a Szerencse rád néz részegen és dob pár morzsát
Távolról tetszik, még akkor is, mikor az ölbe fekszik,
de a széken az a furcsa bútordarab, amelyik beszél
a szívben nem maradhat soká
(... mint hiénakutya az éjszakában, felriadok a vér szagára...)
És csikorog a fék és mennydörög az ég, minden fog csak rám fáj ma
Tudom, hogy a jó az nem nekem való, de ha fent úgy gondolja...
Velem is megtörténhet, amikor nem is gondolnám,
hogy a Szerencse rámnéz részegen és így szól hozzám:
"Kár beléd, pajtás, átok és rontás
Csak lepereg rólad a végzet,
Mindig magadat nézd, neked az is elég"
Mint az elefánt a porcelánboltban, oly otthonosan mozgunk e bolygón
Mint egy rossz porszívó kihagyva kattog a szív
Mint tudjuk az ember boldog, ha megvan minden, ami kell
De addig csikorog a fék és mennydörög az ég, minden fog csak ránk fáj ma
Tudjuk, hogy a jó az nem nekünk való, de ha mégis az jó volna
... közben a zenekar játssza legnagyobb slágerét
a tömeg úgy őrjöng, ahogy soha még, s ha eljön a vég
Gyönyörű zárókép: ott állunk csak Te meg Én
egy vidám kis tavaszi dalban
és jön a jövő
és fut, aki tud szanaszét