Ahogy némán állsz a szélben és a hajadat a szemedbe fújja a szél,
Az arcodról az esõ, lemos majd mindent ne félj.
Csak emeld fel a fejed és fordulj felém,
Ne gondolj semmire, csak sikolts fel és legyél az enyém
Halk suttogás, lassú remegés, erõtlen mozdulat, érzem ez túl kevés.
Menekülnék tõled, vadul tépve szét a láncaim a húsba vágnak,
De kérlek, engedj el most még
Ne gondolj semmire, csak dõlj hátra és engedd el magad.
Száguldani a semmibe, mikor úgy érzed, hogy mindent szabad.
Csak emeld fel a fejed és fordulj felém,
Ne gondolj semmire, csak sikolts fel és legyél az enyém.
Én menekülnék tõled vadul tépve szét,
A láncaid - a húsba vágnak, de kérlek engedj el most még.
Az arcodról az esõ, lemos majd mindent ne félj.
Csak emeld fel a fejed és fordulj felém,
Ne gondolj semmire, csak sikolts fel és legyél az enyém
Halk suttogás, lassú remegés, erõtlen mozdulat, érzem ez túl kevés.
Menekülnék tõled, vadul tépve szét a láncaim a húsba vágnak,
De kérlek, engedj el most még
Ne gondolj semmire, csak dõlj hátra és engedd el magad.
Száguldani a semmibe, mikor úgy érzed, hogy mindent szabad.
Csak emeld fel a fejed és fordulj felém,
Ne gondolj semmire, csak sikolts fel és legyél az enyém.
Én menekülnék tõled vadul tépve szét,
A láncaid - a húsba vágnak, de kérlek engedj el most még.