minden ágy recseg, ha jó rajta a szex,
érted is, hogy mit mondok, vagy csak nevetsz?
az én babám a hibáival, számomra hibátlan,
ezért nincs keresnivalóm, egy másik puncijában.
ez nem szerelmi vallomás, hanem egy tükör neked,
hogy mekkora büdös kamu az egész életed.
azt hiszed, anyázok, pedig rajtam is segített,
mikor a lekiismeret rendesen beintett.
az élet hamar elillan, nézd már huszonhat vagyok,
nem csoda, ha alszol, tele tűnyommal a karod.
ez kötelező oltás, hogy t**kold el az igazat,
mert, ha valaki kimondja, bizony mindenki kiakad,
hőbörög és ordibál, elnyomva a lényeget.
te csak számold a pénzed, én számolom az éveket,
mifelénk eszköz, de nálad a cél stex,
ezt ők akarják így, hogy csak rabszolga lehess,
okosságnak hívják, ami egyszerűen lopás,
pedig elhiheted nekem, mindig van elszámolás.
a halál az élet része, de miért ő a barátod,
amit a kutyámnak se adnék, te kétpofára zabálod.
Refrén 2x
Édesanyám, miért nem dobtál a tiszába?
mit kell még tanulnom ebben a világban?
hogy nő majd ide az igazság virága,
ahol senki se hibátlan?
kicsit mindenki Fanka, de kérdés, hogy Deli-e?
vagyis magyar vizsla, nem vérszomjas terrier.
hiszen az semmi, ha csak elmondod, hogy mivan:
tizenöt éves lányok, hosszú, fehér zokniban.
de mit mutatsz helyette, miért választana mást,
hogy lesz majd önálló, aztán hogy vesz egy lakást?
amíg öltönyös rablók uralkodnak rajtunk,
látszólag elvesztünk már, nincs miért hajtsunk.
pontosan ezt akarják, elvenni a kedvünk,
de mi eléd állunk, nem név nélkül feljelentünk.
ez reppzene az utcáról, vagyis újkori költészet,
itt nincsen bőrszín és nincsenek földrészek,
az igazság, az igazság, aki akarja érti,
valóban nem bájolog, de nem kell tőle félni!
vajon mit tennél, ha egyszer a pusztában ébrednél,
ha nem playmate, hanem simán csak szép lennél,
ha nem remegne a telefon, folyton a zsebedben,
hogy egy hamis barát bármikor keressen?
pár egyszerű kérdés, de van-e rá válaszod,
szerinted ellenség vagyok, vagy inkább a támaszod?
Refrén 2x
Édesanyám, miért nem dobtál a tiszába?
mit kell még tanulnom ebben a világban?
hogy nő majd ide az igazság virága,
ahol senki se hibátlan?
a lépcsőház nevel fel, vadak a szabályok,
a téren aláznak, vagy én alázok,
onnan vágom ezt, mert a mai napig,
lent vagyok az utcán, és ott adom a pacsit.
azért lettem "FankaDeli az éjszaka gyermeke",
mert amit ott láttam tett pecsétet a reppemre.
tinilányok, táncparkett, és a falu bikái,
szerenád se kell, és lehet őket cibálni.
magadból csinálsz bohócot a szagtalan léér',
mer' lcd tv kell, ja meg a kanapéér'.
te nem értesz engem, de én értelek téged,
amiben ludas vagy, azt logikus, hogy véded.
bár tényleg hasznos volna, tudod a tükör,
az igazság nyugodt, csak a hazugság jön dühből.
magamért kussolnék, de érted ugatok,
hogy érdekeljen végre, a saját utatok.
Refrén 4x
Édesanyám, miért nem dobtál a tiszába?
mit kell még tanulnom ebben a világban?
hogy nő majd ide az igazság virága,
ahol senki se hibátlan?
érted is, hogy mit mondok, vagy csak nevetsz?
az én babám a hibáival, számomra hibátlan,
ezért nincs keresnivalóm, egy másik puncijában.
ez nem szerelmi vallomás, hanem egy tükör neked,
hogy mekkora büdös kamu az egész életed.
azt hiszed, anyázok, pedig rajtam is segített,
mikor a lekiismeret rendesen beintett.
az élet hamar elillan, nézd már huszonhat vagyok,
nem csoda, ha alszol, tele tűnyommal a karod.
ez kötelező oltás, hogy t**kold el az igazat,
mert, ha valaki kimondja, bizony mindenki kiakad,
hőbörög és ordibál, elnyomva a lényeget.
te csak számold a pénzed, én számolom az éveket,
mifelénk eszköz, de nálad a cél stex,
ezt ők akarják így, hogy csak rabszolga lehess,
okosságnak hívják, ami egyszerűen lopás,
pedig elhiheted nekem, mindig van elszámolás.
a halál az élet része, de miért ő a barátod,
amit a kutyámnak se adnék, te kétpofára zabálod.
Refrén 2x
Édesanyám, miért nem dobtál a tiszába?
mit kell még tanulnom ebben a világban?
hogy nő majd ide az igazság virága,
ahol senki se hibátlan?
kicsit mindenki Fanka, de kérdés, hogy Deli-e?
vagyis magyar vizsla, nem vérszomjas terrier.
hiszen az semmi, ha csak elmondod, hogy mivan:
tizenöt éves lányok, hosszú, fehér zokniban.
de mit mutatsz helyette, miért választana mást,
hogy lesz majd önálló, aztán hogy vesz egy lakást?
amíg öltönyös rablók uralkodnak rajtunk,
látszólag elvesztünk már, nincs miért hajtsunk.
pontosan ezt akarják, elvenni a kedvünk,
de mi eléd állunk, nem név nélkül feljelentünk.
ez reppzene az utcáról, vagyis újkori költészet,
itt nincsen bőrszín és nincsenek földrészek,
az igazság, az igazság, aki akarja érti,
valóban nem bájolog, de nem kell tőle félni!
vajon mit tennél, ha egyszer a pusztában ébrednél,
ha nem playmate, hanem simán csak szép lennél,
ha nem remegne a telefon, folyton a zsebedben,
hogy egy hamis barát bármikor keressen?
pár egyszerű kérdés, de van-e rá válaszod,
szerinted ellenség vagyok, vagy inkább a támaszod?
Refrén 2x
Édesanyám, miért nem dobtál a tiszába?
mit kell még tanulnom ebben a világban?
hogy nő majd ide az igazság virága,
ahol senki se hibátlan?
a lépcsőház nevel fel, vadak a szabályok,
a téren aláznak, vagy én alázok,
onnan vágom ezt, mert a mai napig,
lent vagyok az utcán, és ott adom a pacsit.
azért lettem "FankaDeli az éjszaka gyermeke",
mert amit ott láttam tett pecsétet a reppemre.
tinilányok, táncparkett, és a falu bikái,
szerenád se kell, és lehet őket cibálni.
magadból csinálsz bohócot a szagtalan léér',
mer' lcd tv kell, ja meg a kanapéér'.
te nem értesz engem, de én értelek téged,
amiben ludas vagy, azt logikus, hogy véded.
bár tényleg hasznos volna, tudod a tükör,
az igazság nyugodt, csak a hazugság jön dühből.
magamért kussolnék, de érted ugatok,
hogy érdekeljen végre, a saját utatok.
Refrén 4x
Édesanyám, miért nem dobtál a tiszába?
mit kell még tanulnom ebben a világban?
hogy nő majd ide az igazság virága,
ahol senki se hibátlan?